Győrkös István:

 

AZ MNA SZELLEMI ALAPJAI

 

 

 

Előszó

 

Az MNA erkölcsi alapjait ismertető kiadványunk előszavában olvasható: „A nagy s történelemformáló eszmeiségek erkölcsi, szellemi és gazdasági alapokra épülnek.” Fontos mind a három építő elem és azok sorrendisége. Nyilvánvaló tényként kell ezt elfogadnunk, annak ellenére, hogy korunk hazai politikai szerveződései (pártok, szövetségek, mozgalmak) erkölcsi alapokkal egyáltalán nem rendelkeznek, szellemi alapokkal is csak elvétve és igen alacsony szinten. Csekély szellemi alkotóképességüket kapitalista jellegű gazdasági programok és stratégiák kidolgozására fordítják, mely lényegében nem más, mint idegen érdekek érvényesítési folyamatainak rendszerbe foglalása. Ezzel kinyilvánítják anyagelvűségüket, bizonyítják erkölcstelenségüket és tagadják a szellemiség fontos szerepét. A „lét határozza meg a tudatot” marxista alaptételből indul ki minden ilyen ideológia és kizárólag az emberi önzésre, hatalomvágyra, félelemre, aljas ösztönök érvényesülésére és az emberi butaságra építi sötét eszmerendszerét. Társadalmunkat még mindig mérgezi az emberellenes ideológiák legaljasabbika: a bolsevizmus (mely hirdetett ugyan erkölcsi és szellemi változásokat, de ez nem volt más, mint a sátáni gyűlölet hazug megnyilvánulása), és az erkölcs nélküli bolsevista-kapitalista életvitel politikai képlete: a neobolsevizmus.

A szabadságharcos eszmeiségek ideológiai rendszereiket magas szintű erkölcsiségre építik, és szellemi erőforrásaik (kultúra, tradíció, nacionalizmus) konstruktív alkalmazásával olyan erővé fejlesztenek, amely sikerrel veszi fel a küzdelmet az emberellenes ideológiákkal szemben. A gazdasági kérdésekre különös hangsúlyt nem fektetnek, mivel a megkövetelt általános erkölcsi és szellemi szint eleve biztosítéka a jól működő gazdasági rend kialakulásának és állandó jellegű fejlődésének.

A Sötétség ideológiai rendszerei bármilyen politikai képlet formájában jelentkeznek (bolsevizmus, kapitalizmus, áldemokrácia, neobolsevizmus), működésük minden esetben a terror, a félelem, a szolgaság, a becstelenség és az önzés érvényesülésének függvénye. Ezek azok az emberellenes negatív tényezők, melyek közül az uralkodó szabja meg az adott rendszer ideológiai besorolását. A félelmi tényező azonban minden sötét ideológiában döntő szerepet játszik, ezért ezeket a félelem rendszereinek nevezzük.

A szabadságharcos lélek nem engedi a félelmet érvényesülni döntéseiben. Harca mindenekelőtt a félelmi tényező, illetve annak politikai képlete ellen irányul. Ez a küzdelem erkölcsi és szellemi szabadságharc, mely óriási energiákat követel a küzdelemben résztvevőktől. Nem elég a cél ismerete (a félelemmentes, emberhez méltó életkörülmények igenlése), hanem az alapvető erőforrások energiáit is teljes mértékben igénybe kell vennie. A hit, az erkölcs és a szellemiség erőforrássá viszont csak akkor válik, ha a szabadságharcos lélek az alapvető ismeretek birtokába kerül.

Az „MNA erkölcsi alapjai” és az „MNA szellemi alapjai” kiadványaink ezeket az alapvető ismereteket tartalmazzák. Minden bajtársunknak tökéletesen ismernie kell irányelveinket, mert csak így válhat az MNA olyan erővé, mely képes végrehajtani azt a feladatot, melyre az isteni akarat kiválasztott minket.

 

 

Szellemiségünk alapjai

 

Az MNA erkölcsisége és szellemisége egy olyan ideológiai rendszer alapját képezi, mely magas szociális érzékkel és az igazságosság irányelveivel kiegészülve a Hungarizmus élő és kiteljesedő eszmeiségének mai megnyilvánulása.

Mi a Hungarizmus? Szilárd erkölcsi és szellemi alapokra épülő eszmeiség, mely a kor kihívásaira nemzetérdekű válaszokat fogalmaz meg, és azok megvalósítására a magyar társadalmat sorsközösséggé szervezi. Erkölcsisége a harcos keresztény hit (ecclesia militans) mai megnyilatkozása – mely a lovagi eszmeiség hagyományait eleveníti fel –, szellemisége a magyar kultúrára (kultúrkincsre) és a magyar hagyományokra épülő nemzettudat (nacionalizmus). A Hungarizmusnak nincsenek olyan doktrínái, mint korunk más eszmeiségeinek (melyek a többszáz kötetes eszmei aládúcolás ellenére erkölcstelenségük következtében összeomlottak), mert nemcsak ideológia, hanem egy igen magas erkölcsiségű magyar életviteli rendszer is. A Hungarizmus a magyartudatú ember életformája!

A kor kihívásaira mindig az eszmeiség vezetőjének személyén keresztül (vagy a vezető elitet alkotók csoportján keresztül) válaszol, annak (azoknak) a hitre, a szolgálatra és a hűségre alapozott életvitele az élő példa. 1918-ban Prohászka Ottokár nem foglalta rendszerbe a Hungarizmust, hanem életútjával a hungarista létforma, az emberhez méltó életvitel minden magyarra vonatkozó elvárásait állította követendő példaként elénk. A legmagasabb rendű erkölcsi értékrend szellemében fogalmazta meg a kor égető kérdéseire a választ. Ezeknek a válaszoknak többsége ma is időszerű. Szálasi Ferenc egy világégés és országpusztulás idején, a honvédő szabadságharcaink hagyományainak megfelelően fogalmazta meg az egyetlen erkölcsös és hungarista választ a „Hazáért mindhalálig!” szellemében. A jelen idők kihívásai nem az 1944-es időszakra jellemzőek, hanem az első világháború utáni erkölcsi (és gazdasági) mélyponthoz hasonlatosak, ezért válaszainkat is így kell megfogalmaznunk, és ezeknek olyanoknak kell lenniük, melyek szellemisége a Prohászkai Hungarizmus (a legmagasabb rendű, keresztény erkölcsiségű magyar életvitel) vezérelveit követik.

Az MNA szellemi alapjait három értékhordozó fogalom rendszerbe foglalása képezi:

- magyar népi kultúra;

- magyar hagyományok (tradíciók);

- nacionalizmus.

 A szabadságharcos keresztény erkölcsiség és a kulturális, tradicionális gyökérzetű nacionalizmus olyan legyőzhetetlen erőt alkot, mely birtokában a szabadságharcos lélek az ember- és nemzetfelemelő harcát győzedelmesen megvívhatja.

 

 

ERŐFORRÁSAINK

 

I. A magyar népi kultúra

 

Arra a kérdésre, hogy „Mi a kultúra?”, közel kétszáz különböző választ ismerünk. Más választ fogalmaz meg egy magas erkölcsiségű ember és mást egy erkölcstelen, mást a Világosság lelkes híve és megint mást a Sötétség lélektelen zsoldosa. Ebből adódóan talán egyetlen fogalom sem olyan zavaros, mint a kultúráé. Különösen azóta, hogy az idegen erkölcsiségű, szemita eredetű antikultúrális fertőzés elterjedt.

A „cultura” latin szó a föld megművelését jelenti. Cicero már átvitt értelemben használja (filozófiai értelemben az ész, az értelem művelése, fejlesztése). A középkori Franciaországban a vallási szertartásokra alkalmazták. A „felvilágosodás korának” nevezett hanyatlás időszakában elvesztette erkölcsi tartalmát és az ismeretek megszerzésének fogalmává silányult. A XIX. és a XX. század német gondolkodói kezdtek foglakozni újra a kultúra lelki és szellemi természetével és közösségi tartalmával. 1972 júniusában a Francia Akadémia még mindig nem tudta kielégítően meghatározni a kultúra fogalmát.

Általános, az egész emberiségre kiterjeszthető fogalom-meghatározás nem a mi feladatunk, de azt, hogy a hungarista eszmeiségű MNA tagjainak és híveinek a magyar népi kultúra mint fogalom mit jelent, kötelességünk tudni!

A népi kultúra a legkifejezőbb megnyilvánulása a népléleknek (a kollektív tudatnak). Kifejezi a nép erkölcsiségét, intellektuális szintjét és a temperamentumát. Ez a megnyilvánulás minden népi alkotásban és megnyilatkozásban jelen van, meghatározza a helyest és a helytelent, a rokonszenvest és az ellenszenvest, a szépségideált és a csúnyaságot. Harmonikusan illeszkedik az össznépi törekvésekhez, összeköti a múltat és a jövőt. A népi kultúra az a tiszta forrás, melyből a népet és a nemzetet megtartó életerő fakad.

Népünk megsemmisítésének legbiztosabb módja az, ha a kultúránkat semmisítik meg. Ez legcélravezetőbben a népi kultúrahordozóink háttérbe szorításával és az idegen kultúrmoslék előtérbe helyezésével oldható meg, ami olyan erkölcsi válságot vált ki társadalmunkban, mely népünk, nemzetünk megsemmisüléséhez vezethet. Mert a kulturális hanyatlás mindig együtt jár az erkölcsi leépüléssel. Idegen kultúrák idegen erkölcsök hordozói. Egy emberevő (kannibál) társadalom, vagy a gyűlölet alapú szemita társadalom erkölcstelensége oly mértékben idegen számunkra, hogy semmilyen körülmények között sem tudjuk összeegyeztetni az ilyen alapú kultúrákat saját népi kultúránkkal. Az ilyen kultúrák erőszakos jelentkezése a „kulturális diverzió”, mely eredményeként a magas erkölcsiségű népek kultúrája a háttérbe szorítás mellett még súlyos károsodást is szenvedhet. Ennek kivédése és kultúránk felemelése alapvető kötelességünk. Népi kultúránkat csak úgy tudjuk megvédeni, ha erős erkölcsi alapokkal rendelkezünk és ismerjük a kultúrahordozóinkat. A kulturális összecsapásban győzni pedig csak akkor tudunk, ha ezeket az ismereteket minél szélesebb körben továbbadjuk.

Kultúránk hordozói:

- magyar nyelv;

- regék, mondák, népmesék;

- népszokások;

- népművészet;

- népdalok;

- néptáncok;

- népviselet;

- népi építészet;

- irodalom;

- foglalkozások és mesterségek;

- vallásos művek, alkotások.

A kultúrahordozók tartalmának összességét magyar kultúrkincsnek nevezzük. Óriási érték ez, és csak rajtunk múlik, mennyit tudunk belőle magunkénak mondani. Arra kell törekednünk, hogy azt, ami a miénk, valóban megismerjük és így mindennapjaink részévé váljon, döntéseinkben meghatározó szerepet kapjon. Nem tarthatja magát magyarnak az, aki teljes mértékben nem azonosul a népi kultúrával, és ezért ez az MNA szellemi alapjainak első és legfontosabb alkotója.

Nem minden idegen kultúra veszélyes számunkra. Vannak olyan európai népi kultúrák, melyek jól kiegészítik népünk kultúráját. Ezek a népek hasonlóan magas erkölcsi szinten állnak, kultúrájuk nem agresszív jellegű, így a kulturális kapcsolatok mindkét irányban kedvezően hatnak. Szinte minden európai népre jellemző ez a megállapítás, de a germán, a szláv és a latin népekre különösen vonatkozik. (Ezért lehetséges a konnacionalista Európa kialakulása.) Azonban még ezekkel a népekkel is csak akkor alakíthatunk ki szorosabb kultúrális kapcsolatokat, ha a saját népi kultúránk eléri a kívánatos szintet, mert ellenkező esetben kultúrális befolyásoltság (acculturalisatio) következhet be.

Az MNA keretén belül a népi kultúra meghatározó szerepet tölt be. Idegen kifejezések oktalan használata, pongyola, trehány beszédmód, erkölcstelen kultúrmoslék elfogadása, a népi kultúrahordozók ismeretének hiánya olyan hiba, melyet nem tűrünk meg. Erkölcsileg és kulturálisan leépült társadalmunk fiataljai fertőzöttek, ezért elsődleges feladatunk a sorainkba belépők nevelése.

 

 

II. Hagyományok (Tradíciók)

 

Szellemi alapjaink második elemeként a magyar népi, nemzeti és vallási hagyományainkat neveztük meg. Mi a hagyomány? Történelmünk folyamán a legmagasabb erkölcsiség szellemében fogant cselekedet és esemény továbbélése oly módon, hogy mai cselekedeteinket és a mai eseményeket is alapvetően meghatározza. Hagyománnyá csak olyan cselekedet, esemény válhat, mely egyezik a néplélek erkölcsiségével és a nép kulturális szintjével. Csak így épülhet be a szellemi értékek közé és így válik sorsdöntő erővé úgy a nép mint az egyén vonatkozásban.

Egy nép megítélésben igen fontos szerepet játszik az, hogy milyen események, szokások képezik hagyományaik alapjait. Nem ezeknek a hatása, következménye a mérvadó, hanem az erkölcsiség, mely jellemzi ezeket a hagyományokat. Ha egy nép olyan hagyományokkal rendelkezik, mely a legmagasabb erkölcsi elvárásoknak megfelel, akkor bármily nehéz helyzetbe is kerül, abból ki tud emelkedni. A magas erkölcsiségű hagyományok ereje segít a nehézségek leküzdésében és a sorsközösség vállalásában. Válságos helyzetben mozgósítja a közösséget és áldozatok vállalására készteti az egyént.

A magyarság hagyományai alapvetően katonai jellegűek. Ez egyrészt a magyarság temperamentumának, másrészt történelmünknek és Magyarország geopolitikai helyzetének a következménye. A magas kultúrával rendelkező nomád magyarság állandó harcai megteremtették a katonai hagyományaink alapjait. A világrészek és világvallások ütközőpontján államot alapító népünk ország és vallásvédő háborúi, valamint az európai erkölcsi rend védelme folyamatos katonai táborrá tették a Kárpát-medencét, kialakítva a máig élő katonai hagyományainkat.

Ezek a hagyományok – az erkölcsiségünkkel és a népi kultúránkkal együtt – nemcsak szóban, vagy írásban maradtak fenn, hanem ősképekként rögződtek a magyar lélekben.

 

 

III. Ősképek, Szimbólumok

 

Az ősképek szerepe a hungarista eszmeiség térnyerésben

 

Az MNA eszmeiségének térnyerését nagymértékben elősegíti az ősképekre való hivatkozás. Szellemiségünk meggyőző ereje csak akkor érvényesül igazán, és csak azoknál tudatosul igen rövid időn belül, akikben él a magyarságra jellemző lelki azonosulási tényező (genetikai program) által létrehozott ősi képsor.

Minden népnek megvan a maga őskép-rendszere. Mielőtt a magyarságra jellemzőket megismernénk, két szomszédnép, a románok és a szlovákok igen jellemző ősképeit elemezzük ki, állításunk helyességének bizonyságául.

Romániában erős népi mozgalomként működik a „Román Tűzhely” (Vatra Românească). Ez egy olyan román alap-őskép (és szimbólum), mely a hegyvidéken pásztorkodó, sok nélkülözést tűrő, állattenyésztő román számára a biztonságot, melegséget, a családot és a szeretetet jelentette. Az állataival, bérével hazatérő pásztort melegséggel, szeretettel fogadó családja kárpótolta a sok elszenvedett nehézségért. Átvitt értelemben a román nép számára a boldog időszak valóságosságát jelenti.

A szlovákok „Szlovák Anyácska” (Matica Slovenská) népi mozgalma szintén sok tagot számlál. Ez az őskép (és szimbólum) az ősidők óta vándorútra kelő, a hegyvidéki mostoha körülmények miatt távol idegenben kenyerüket megkereső szlovákok (közismert a „drótos-tót”, vagy az „ablakos-tót” fogalom mind a mai napig) alap-ősképe. A szlovák nép fennmaradásának egyetlen biztosítéka a szlovák anyácska volt, akinek a szoknyáját minden évben eggyel több kis szlovák fogta, mikor a tél beállta előtt hazatért a munkás apa. Átvitt értelemben ma is a szlovák nép fennmaradásának, biztonságos boldogulásának az üzenetét hordozza. Ez az őskép is – mint minden valódi őskép – lényegében a nép kollektív lelkéből fakad és a legmarkánsabb jellemzője az adott népnek.

A magyarság évezredeken keresztül harcos-nomád életmódot folytatott. Ez az életmód nemcsak magas kulturális szintet, hanem igen jól szervezett katonai-társadalmi felépítést (struktúrát) fejlesztett ki a nép fennmaradásáért vívott állandó küzdelem során. Az új területekért és a természet viszontagságaival harcoló magyar nép alap-ősképe a biztonságot és az uralmat jelentő fogalom, a „Tábor” lett. Egyben ez volt a nép fennmaradásának is az egyetlen biztosítéka. Ezekben az időkben a tábor lényegében egy mozgó katonai erőd volt, mely köré szerveződött a birtokolt tér minden számottevő szereplője. Azt, hogy számunkra mit közvetít ez az őskép, nem kell részletezni, mert aki nem érzi, az nem része népünknek. Akiből ez a fogalom – mint őskép – nem váltja ki az erő, az összetartozás, a zászló és a vezér követésének és a család védelmének az érzését, aki becsukott szemmel figyelve nem hallja a kürt szavát, nem érzi a harcra készülődés feszültségét, nem lehet az MNA tagja.

A magyarság ellenségei a kultúránk megsemmisítése mellett a bennünk élő ősképeket is össze akarják törni. Ezt egyetlen módon lehet csak végrehajtani: a magyar faj felhígításával, más – nem európai – fajokkal való keverésével. (Az emberiség egy faj és több fajta, de a köztudatban a fajok fogalma terjedt el, ezért mi is fajokról beszélünk!) Így egy igen szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy egy kannibállal keresztezett magyar a „tábor” szó hallatán az emberlakoma ősképét tudatosítja, miközben halk kürtszót is hall. Ez nem fajelméleti megállapítás, hanem lélektani tény.

A magyarság nemcsak szimbólumait tekintve, hanem ősképei vonatkozásában is igen gazdag. Az ősképek az évezredek során sokszor szimbólummá alakultak és segítették küzdelmünket. Ez a folyamat nem állt meg, bár népünk ellenségei minden tőlük telhetőt megtettek megállításuk és visszaszorításuk érdekében. Jelenkorban az MNA képviseli a magyarságnak az önvédelmi (ősképekre épülő és ősi szimbólumainkkal is megerősített) küzdelmét abban az erkölcsi, szellemi és ideológiai harcban, melyet népünkre kényszerítettek, és amelynek a győztesei csak mi lehetünk.

 

 

Hungarista jelképek szerepe a szellemiségünk térnyerésében

 

Az MNA szellemiségének terjedésében igen fontos a magyar jelképek szerepe. A pártjellegű szerveződésekre jellemző tagtoborzási gyakorlat gátlástalan és erkölcstelen propaganda-kampányaival ellentétben az Arcvonal a legmagasabb rendű magyar szellemiség szimbólumainak felmutatásával igyekszik mindazokban vonzalmat ébreszteni a Hungarizmus iránt, akik lelkében még élnek a népünkre jellemző ősképek. Azokat, akikből a szimbólumaink és a viselkedési normáink nem váltanak ki egy spontán rokonszenvet, térnyerésünk első szakaszában számunkra érdektelen személyekként kezeljük. Figyelmet csak a rokonszenvvel felénk fordulókra (és az ellenünk fellépőkre) fordíthatunk. Ez nem egy szelektálási folyamat, vagy a magyar népi elit kiválogatására irányuló kísérlet, hanem a gyors térnyerés érdekében végrehajtandó taktikai megoldás. Ez a „nagyszerű dolgok csak nemes anyagból készülhetnek” elv gyakorlati megvalósítása!

 

 

IV. Nemzettudat – Nacionalizmus

 

A magyar kultúrkincs ismeretéből, a hagyományaink ápolásából és az ősi szimbolikus üzenetek megértéséből, valamint az ősképek tudatalatti átélésének élményéből kialakuló közösségi érzés a mi nemzettudatunk. Ez érzelmi és tudati felemelkedést eredményez, megteremti a magyar sorsközösség kialakulásának minden feltételét.

 

Mielőtt a nemzettudat személyiség- és közösségformáló erejét megismernénk, pontosan meg kell határoznunk, hogy mit jelent számunkra a nép és a nemzet fogalma.

A nép az emberek azon természetes közössége, amelyet a közös származás, a közös környezet, a közös hagyományok és a közös körülmények alakítottak ki, és amelyhez való tartózás elsősorban ösztönös tényezőkön alapul.

A nemzet azon népi származású emberek természetes közössége, akiket a közös történelmi emlékezet, a közös történelmi sorsvállalás, és a közös történelmi hivatás-küldetés elsősorban akarati-tudati vonatkozásban kapcsol össze.

Ebből adódóan – és röviden – a néphez tartozás faji, a nemzethez tartozás faji és intellektuális kérdés. Már a néphez tartozás tudata is megkíván az egyén részéről olyan személyiség feletti érzéseket mint az áldozatvállalás, bajtársiasság, együttműködési készség, és a közösség érdekeinek az egyéni érdek fölé helyezése. A nemzettudat viszont – mindezekkel együtt – még magas szintű értelmi és tudati tevékenységen alapuló szüntelen küzdelmet is jelent a nemzet fennmaradása, erkölcsi és intellektuális fejlődése és térnyerése érdekében. A nemzettudattal bíró ember a fejlődést elősegítő tényezőket a lehető  legjobb hatásfokkal és a legcélravezetőbben érvényesíti és fejleszti úgy személyi, mint társadalmi vonatkozásban. Ez a tevékenysége büszkeséggel és hivatástudattal tölti el, mely új erőforrásként segíti a további fejlődésben. Ez a folyamat társadalmi vonatkozásban egy magasabb szinten kiteljesedik és olyan óriási fejlődést eredményez, melyet előre meghatározni is nehéz.

Példaként az 1933-as németországi események szolgálhatnak. A teljesen lezüllesztett Németország hatmillió munkanélkülivel és hétmillió bolsevistával Európa akkori szegényháza volt. A nemzettudatra épülő új rend öt év alatt megteremtette Európa legmagasabb életszínvonalú országát, melyre a teljes foglalkoztatottság és a magas erkölcsiség volt a jellemző. Ellenpéldaként az 1989-es magyarországi változást lehet felhozni, ahol egy nemzetietlen hatalom a teljes foglalkoztatottságú és közepes életszínvonalú országot öt év alatt a másfél millió munkanélküli és a hárommillió koldus börtönévé, Európa legrosszabb mutatóival rendelkező, erkölcstelen országává züllesztette.

A példák egyértelműen bizonyítják azt, hogy nemzettudat nélkül nincs felemelkedés. Mindazok az ellenséges erők, melyek célul tűzték ki Magyarország elfoglalását, legalattomosabb módon a nemzettudatunk kialakulása ellen küzdenek. Ezt a küzdelmet a korlátlan anyagi hátterükre építve folytatják, mely eleve magában hordozza vereségüket. Ellenségeink tudatában vannak annak a ténynek, hogy a nacionalizmus felszámolhatatlan. Ezért olyan, általuk nacionalizmusnak nevezett baloldali irányzatokat hoznak létre, mely lényegében egy aljas, bomlasztó provokáció a mi nacionalizmusunk ellen. Hamis propagandával csak a nacionalizmusra összpontosítanak, azt teszik meg egyetlen lényeges szempontnak. Így alakulhatnak ki olyan nevetséges irányzatok, mint a materialista nacionalizmus, a nemzeti kommunizmus, az ellenbaloldali nacionalizmus és más, ezekhez hasonló szörnyszülöttek.

A Hungarizmusban a nacionalizmus szerepe nem különbözhet az erkölcsiség, a kultúra és a társadalmi igazságosságra törekvés szerepétől, mert a Hungarizmus nem nacionalizmus, hanem a nevezett alkotóelemek nemes ötvözete. Az álnacionalizmusok gyűlölet-alapú, vagy jobb esetben elutasító jellegű ideológiájával szemben a Hungarizmus nacionalizmusa szeretet-alapú, és ezért megtartó jellegű. Az emberiség fennmaradását csak az igazságosságnak és a szeretetnek (haza- és nemzetszeretetnek) az érvényesülése biztosíthatja, míg az anyagi (materialista) világkép mindennek az ellenkezőjére épül. Az igazságosság érvényesülése és a szeretet – mint társadalmi-közösségi összetartó erő – csak a nemzeti sorsközösségekben alakulhat és teljesedhet ki. Ezért válik a társadalmi igazságosságra, a haza- és nemzetszeretetre épülő nacionalizmusunk a Világosság olyan erejévé, melyet a Sötétség eszközeivel legyőzni nem lehet.

A hungarista tisztelettel viseltetik más nemzetek nacionalistáival szemben, mert megérti azt az érzést, melyet maga is érez. Ez a megértés lesz az alapja a törvényszerűen kialakuló konnacionalista államközösségeknek. Minden igaz hungaristának (MNA tagnak) úgy kell viselkednie, mintha egyedül rajta múlna hazánk és nemzetünk sorsa. Ennek a felelősségnek tudatos vállalásával az egyén nemcsak a sorsközösség tagjává válik, hanem önmaga fölé emelkedve eléri az eszményi ember szintjét.

 

 

A SZELLEMI KÜZDELEM HARCI PROGRAMJA

 

 

Nem elég szellemiségünket megismerni, hanem azt – mint a magyarság önvédelmének egyik harceszközét – alkalmaznunk is kell. Ezt az elvárást az egyén az életvezetésében és szervezett keretek között – az MNA tagjaként vagy híveként – teljesítheti. Mindkét esetben alapvetően fontos a Hungarizmus erkölcsi, szellemi és eszmei alapjainak ismerete mellett a győzelemhez vezető taktikai és stratégiai folyamatok ismerete is. Nagyon alaposnak és szilárdnak kell lennie ezeknek az ismereteknek, mert olyan alattomos, álcázott és jól kidolgozott az erkölcsi, szellemi és ideológiai fellazítás és rombolás, hogy a sekélyes ismeretekkel rendelkező könnyen csapdába kerülhet. Különösen veszélyes a hasonló jellegűvé álcázott eszmeiség jelentkezése, mert ugyan számtalan jól felismerhető eltéréssel lép fel, de ezt a képzetlen és ösztönei (vagy indulatai) által vezérelt személy nem ismerheti fel. Ezek a szellemi csapdák működnek, ezért az MNA szellemiségének ismeretanyagához tartozik a szellemi harc megvívási módjának ismertetése is.

 

 

A szellemi küzdelem első szakasza: a Visszatérés.

 

Az elmúlt évszázadok súlyos katasztrófáinak következményeként az emberiség eltévedt. Az aljas állati ösztönök ideologizált jelentkezései és hatalmi helyzetbe kerülésük általános erkölcsi és szellemi leépülést eredményezett, melynek következtében az alacsonyabb kultúrájú idegen befolyás uralkodóvá vált az egész világon. Ez a rombolás egy igen magas és gonosz intelligencia műve, melyet a hívő ember jogosan nevez sátáni erőnek. Ez az erő olyan visszafordíthatatlan folyamatokat akar rákényszeríteni az emberiségre, mely ellen az istenhívőknek minden erejükkel harcolniuk kell. Ez a harc emeli fel az egyént és a közösségeket, mert olyan fejlődésre kényszeríti, amit különben – békés körülmények között – nem tudna teljesíteni. A harcot viszont csak közösségben, nemzetek keretében lehet a győzelem reményével megvívni, ezért kell az erkölcs és a tudás fejlesztésével együtt a nemzeti sorsközösséghez tartozás felemelő tudatát is erősítenünk. Mivel a világ más népeivel együtt minket is tévútra vezettek, ezért a küzdelem első szakaszában vissza kell térnünk az utolsó biztos pontra, a tiszta forráshoz. Ez a visszatérés nehezebb és áldozatosabb küzdelem eredménye lesz, mint az azt követő győzelmes előretörésünk. Ellenségeink (akik egyben a világ minden emberének az ellenségei is) jól tudják: ha újra elérjük az erkölcsi és szellemi támaszpontunkat, abból a mai civilizáció szintjén olyan hídfőt tudunk kiépíteni, mely számukra leküzdhetetlen erőt képvisel.

A visszatérés – állandó harc közbeni – szakaszai: helyzetfelmérés és helyzet-megállapítás, a visszatérés irányának meghatározása, visszatérés, erkölcsi és szellemi megerősödés, hídfő kiépítése.

A helyzetünk felismerése már az előzőekben megtörtént, rövid összefoglalása: ha a folyamatok nem változnak, akkor bekövetkezik teljes megsemmisülésünk.

A visszatérés iránya csak és kizárólag a Hungarizmus eszmeiségéből újjászülető nemzeti sorsközösség felé mutathat.

A visszatérés folyamata: azonnal és gyökeresen szakítanunk kell mindennel, amit erkölcstelennek, idegen szellemiségűnek, idegen kultúrának, Isten- és emberellenesnek, nemzetietlennek tartunk; és folyamatosan gyarapítanunk kell azt a hungarista, keresztény szellemiségű tudásmennyiséget, mely nélkül a visszatérés végrehajtása bizonytalanná válhat.

Miután a visszatérés folyamata alatt és a biztos pont elérése után erkölcsi és szellemi megerősödésünk alapjaiban megvalósul, és állandó jellegűvé válik, megkezdhetjük a szellemi szabadságharc hídfőjének a kiépítését.

Az utolsó biztos pont, melyre vissza kell térnünk a Prohászkai Hungarizmus. Szálasi hungarista eszmeisége az adott kor (és annak politikai, erkölcsi és háborús) kihívásaira adott nemzetérdekű válasz volt, mely minden vonatkozásban megfelelt az európai keresztény hagyományok elvárásainak. Erkölcsisége messze megelőzte korát, azonban mégsem lehet a visszatérési művelet célja, mert nem a győzelemért, hanem a téves úton járó ember (és nemzet) becsületének a halál árán történő megváltásának lehetőségéért harcolt. Az ismert körülmények miatt a nemzet erkölcsi és szellemi felemelkedését nem tudta megoldani és ezért harca az elhivatottak küzdelmévé vált. Szálasi Ferenc és hungaristái egy mártíriumra szerveződött népi lovagrendként írták be magukat történelmünkbe.

Prohászka Ottokár egy anarchiába és káoszba zuhant országban elhivatottan hirdette az erkölcsi megújulás, a szellemi felemelkedés és politikai ellenállás szükségszerűségét. 1918-ban szellemi önvédelmi harcot hirdetett Hungarizmus elnevezéssel. Ostorozott mindent, ami Isten, a magyarság, vagy Hazánk ellen irányult. Püspök létére egy kopott reverenda volt minden vagyona, bevételeit gyermekotthonoknak, rászorulóknak adta. Egyháza megtagadta, műveit indexre tették. Egyedül harcolt, rendíthetetlenül, mindhalálig. Célja az élet volt, annak a népnek az élete, akinek ő csak fogadott fia volt. Szálasi Ferenc a hősi halálra szerveződés, Prohászka Ottokár a hősi életre felkészülés apostola. Mindkét irányzat egyezik a Hungarizmus szellemiségével, csak a körülményekben és a lehetőségek megítélésben különböznek. Békében a háborús, háborúban a békés megoldások nem vezetnek győzelemre!

 

 

A szellemi küzdelem második szakasza:

 

az Új Nemzeti Rend.

 

Miután a „Visszatérés” művelete során lezajló erkölcsi, kulturális és szellemi fejlődésünk már eléri a kívánatos szintet és – az állandó helytállás következtében – erős jellemű közösséggé formálódtunk (valamint nemzeti öntudatunkban is magas szintre emelkedtünk), alkalmasság válunk arra a küldetésre, hogy a nemzeti sorsközösség vezető erejeként megkezdhessük a széles társadalmi rétegek felemelésére irányuló munkánkat.

Ezt az alapoknál kell kezdeni, mert az évtizedek sötétsége beépült a fejekbe. A nemzetérdekű társadalmi változásokat végrehajtani képes erők kialakulását is ez az általános, sötét butaság akadályozza, ezért szellemi szabadságharcunkban kezdetén csak a „Visszatérés” szakaszában résztvevőkre számíthatunk. Ennek következtében a küzdelem első szakaszát elindítók létszáma a magyarság létszámához viszonyítva igen alacsony lesz. Ez azonban nem lényeges, mert az igazság győzelme nem a mennyiség kérdése.

Az erkölcstelenségbe, butaságba, reménytelenségbe taszított és hitevesztetten a pusztulása felé sodródó tömeg egységes (és gyors) felemelését csak a legkeményebb diktatúrával lehetne megoldani. Ez a módszer számunkra elfogadhatatlan, ezért a lassabban célhoz vezető, de emberibb utat kell választanunk. Ez az igazság és az MNA eszmeiségének hirdetése, a példamutatás és a szociális közösségek kialakítása. Ha ez a folyamat sikeresen kiteljesedik, akkor térnyerésünk (eszmeiségünk politikai erővé válása és meghatározó szerepe) oly mértékben megnövekszik, melyet már senki sem hagyhat figyelmen kívül.

Munkánk ekkor már az erkölcsiségünk, szellemiségünk és eszmeiségünk hirdetése és terjesztése mellett a társadalmi igazságosság, a törvény, a jog, a tulajdon és a nemzetgazdaság kérdéseire adható nemzetérdekű válaszok megfogalmazására is kiterjed. A gazdaságfilozófiánk alapját az erkölcs képezi.  Valljuk, hogy az erős erkölcsű, érett értelmű magyar emberek sorsközössége (a Hungarista Munkásállam) minden gazdasági kérdést képes a lehető legmagasabb gazdasági és erkölcsi szinten megoldani. A szolgáló hatalom ebben társa és segítője az egyénnek és a közösségeknek. (A munkásállam eszmeiségét bővebben a rövidesen kiadásra kerülő kiadványunkban, „Az MNA eszmei alapjai”-ban ismertetjük.)

Az öntudatra ébredés egyben vállalkozó kedvűvé, bátorrá teszi az embereket. Mindkét esetben a félelem legyőzése a fontos, mely akarati kérdés. A nemzeti öntudat ennél jóval több: nemcsak a félelem, hanem mindazon rossz emberi tulajdonságok legyőzését is jelenti, mely közösségellenessé teszi az egyént. Ez az akarat mellett erős és rendíthetetlen hitet is megkövetel az egyéntől. Az MNA szellemi alapja ezt a hitet erősíti, mely kiegészülve az erős erkölccsel és a biztos tudással, legyőzhetetlenné teszi a magyar embert és a magyarságot.

 

 

Győr, 1997. december.