Győrkös István:

 

AZ MNA ERKÖLCSI ALAPJAI

 

 

 

Előszó

 

A nagy s történelemformáló eszmeiségek erkölcsi, szellemi és gazdasági alapokra épülnek. Akkor nevezhetünk emberinek és jövőbemutatónak egy ideológiát, ha ezek az alapok erősek, egymást kiegészítik és elősegítik az érett értelmű, erős erkölcsű, egész emberré válási folyamatot és az ilyen emberek igazságos társadalmának kialakulását.

Minden eszmerendszer magát igyekszik az egyedül igaznak, emberinek bemutatni. Szebbnél szebb programokat, alkotmányokat dolgoznak ki az írástudók, miközben az azt megvalósító ember züllött, gyáva és buta. Egy eszmerend olyan, mint amilyenek a hívei, vagy a csatlósai. Azért omlik össze minden bűnös rendszer a saját bűnei súlya alatt, mert csatlósai bűnözők; és azért nem tudja semmilyen terror felszámolni az igaz eszmeiséget, mert hívei is igaz emberek.

Ebből következtetve, az eszméket mindig híveik lapaján kell megítélni. A hazugság óriási eszközrendszerrel rendelkezik, de képtelen a közvetlen emberi kapcsolatokat befolyásolni. Történelmi példák bizonyítják: minél hazugabb egy eszmeiség, annál kevésbé keresi a közvetlen emberi találkozásokat, és a hamis elveket igyekszik a hazugsághordozó rendszerein keresztül elfogadtatni.

Ennek az általános gyakorlatnak a következményeként napjainkra totális erkölcsi válság alakult ki világszerte, de különösen azokban az államokban, ahol alárendelt helyzetbe került a vallásosság.

Csak az idealista, vallásos emberek képesek egészséges társadalmat alkotni. Az áldozatvállalás, a szociális érzék, a hősi élet tisztelete, a becsület és a tisztaság prioritása olyan emberi tulajdonság, melynek alapjait kizárólag a vallás képes megadni a társadalomalkotó egyénnek. Elképzelhető, hogy vallástalan emberek is rendelkeznek jó tulajdonságokkal, de társadalmi méretekben soha és sehol.

A bolsevizmus, mint istentagadó ideológia, az emberiség legnagyobb szégyene volt. Belefulladt bűneibe, a saját mocskába, a reménytelenségbe. A kapitalizmus nem ideológia, hanem egy istentelen és embertelen életvitelrendszer. Csak addig él, amíg valakiket ki tud zsákmányolni. Amint ez a lehetősége korlátozódik, súlyos gondjai támadnak, és ha végkép megszűnik, maga is megsemmisül. A bolsevizmus és a kapitalizmus összeomlása után a teljesen lealjasult, erkölcs nélküli, elidegenedett emberek sokasága sodródik majd a totális anarchia felé.

Ezt a pusztulást az erkölcsi rend helyreállításával, a vallási alapon szerveződő társadalmi erők térnyerésével lehet csak megakadályozni. Ezért lesz a jövő évszázadok egyetlen viharos gyorsasággal erősödő ideológiája, és az egész világra kiterjedő erkölcsi szabadságharc eszmeisége. Ennek alapját a megerősödő vallásosság adja, kiteljesedését a nemzet keretén belül éri el és globális méretekben az egész világra kiterjedő konnacionalizmus fogja meghozni.

A nemzeti és gazdasági szabadságharcot addig nem lehet megvívni, amíg az erkölcsi szabadságharc nem győzött. Ez a rövid írás az erkölcsi szabadságharc megvívásának a programját ismerteti az MNA híveivel, melyet ha megértenek és elfogadnak, akkor a győzelem már csak idő kérdése.

 

 

A Világosság és a Sötétség harca

 

Eljött annak az ideje, hogy világosságot gyújtsunk a fejekben és a szívekben. Lehet, hogy korai, talán nem érti meg mindenki, de mivel a világhelyzet és a benne élő ember soha nincs szinkronban, ezért koraiságról, vagy elkésésről a történések folyamata, azaz maga a történelem fog dönteni.

 

Nem mindennapi kérdésre adunk most választ azoknak, akik megértik, akiket a sors már felkészített az igazság megismerésére. „Mit üzen nekünk a Biblia?” a kérdés, és egy merőben újszerű, a kozmikus egész részeként élő, lelki- és fizikai rabszolgaság ellen küzdeni akaró ember számára egyetlen elfogadható válasz a felelet.

Az emberiség jobbik fele kétezer éve tette fel ezt a kérdést először, és azóta is – mind a mai napig – számtalan választ fogalmazott meg rá. Nem azért, mintha intelligenciája nem tette volna alkalmassá az egyetlen igaz válasz megfogalmazására, hanem azért, mert a Biblia minden embernek a saját, egyéni kérdéseire is tökéletes választ ad. Így az egyén általában megelégedett ezzel a felismeréssel és csak kevesen keresték az egész emberiséget érintő súlyos problémák megoldási lehetőségét a Biblia utalásaiban. Mert nemcsak az egyes embernek, hanem – és ez a lényegesebb – az egész emberi faj számára világosan megmutatja azt az utat, mely a lelki rabszolgaság elleni felszabadító harc győzelmi útja. A kemény küzdelem minden fázisára felkészít, pontos utasításokat fogalmaz meg számunkra, és ismerteti a következményeket. Kijelenthetjük: a Biblia egy harci program, melyet Isten azoknak adott, akik készek minden erejükkel az igazság érvényesüléséért harcolni. Eddig nemcsak azok nem értették az általános felszabadító küzdelemre utaló szimbolikák lényegét, akik még a szó szerinti értelmezésre sem fordítottak elég időt, hanem azok a hittudósok sem, akik generációkon keresztül csak a lényegével foglalkoztak. Talán a történelmi folyamatok ismeretének hiányában nem tudták mindeddig megérteni azt, amit ma már mindenki számára érthetően fogalmazott meg az isteni akarat. Mert mindeddig hiányoztak a jelen idők folyamatai, hiányoztak azok a tényezők, amelyek kellettek a kiteljesedéséhez, a Biblia üzenetének a megértéséhez, a döntő, Isten által programozott küzdelem megvívásához. Jelen időben ért el az emberiség arra a fejlődési pontra, amikor nagyon markánsan meghatározott két táborra tagozódott, mely már nem politikai, hanem morális tábor, és melynek életre-halálra meg kell küzdenie.  Az Isteni Terv része ez is, és mint minden harcnak, ennek is megtörtént az előkészítése. Lehetőséget kapott a Gonosz sorai rendezésére, a Jó a gonoszság teljes megismerésére. Tehát egyik oldalon a Világosság és annak hívei, a másikon a Sötétség és zsoldosai. A sötét erők az aljas, állati ösztönökre építik rendszerré szervezett anarchisztikus világukat, a Halál világát. A Világosság lelki erőt és egy győzelmi programot ad az Életért harcolóknak, mely különleges kódolással készült és amelyet csak a genetikai kódmegfejtő képességgel (mellyel csak az érett értelmű, erős erkölcsű, egész ember rendelkezhet) lehet megfejteni és megérteni.

Ennek a küzdelemnek győzelmi programja a Biblia, mely minden kérdésre, mely a küzdelem során felmerül, tökéletes megoldást ad. Győzni is meg kell tanulni, ennek a tankönyve kétezer évvel ezelőtt íródott, mert csak abban az időben íródhatott meg. Sem előtte, sem utána nem volt alkalmasabb erre a világkörnyezet.

Minden egy csodálatos Isteni Terv szerint történt és történik. Isten nem hagyja magára teremtményét a Sátánnal vívott küzdelmében, hisz a sátáni erő közvetlenül csak az isteni erő után következik és a magára hagyott ember csak az élete árán tudna győzni. (Inkább a halált választja, mint a lelki rabszolgaságot.) Ez az élet megszűnéséhez, vagy az ember vereségéhez vezetne. Krisztus a küzdelmünk közvetlen vezetője. Mindenre pontos utasítást adott a Bibliában, de megindulni, az egésznek lényegét megismerni addig nem tudjuk, amíg valamilyen fény, legyen az akármilyen gyengécske is, utat nem mutat.

 

 

Az anyag és a szellem

 

Az anyag (materia) és a szellem (spiritus) emberi világunk két alkotója. Az anyagi rész az, amely mérhető, a szellemi az, amely ezt az anyagot uralja. Ez a harmonikus rend alapképlete akkor, ha a szellemi uralom isteni eredetű. Az anyag semleges, míg a szellemi világban irgalom nélküli küzdelem folyik a Világosság ereje és a Sötétség ereje között. A Világosság a kozmikus harmónia megtestesítője, maga az Élet. A Sötétség az általános káoszt jelenti, a pusztulást, a Halált.

Az anyagot tulajdonságaira vonatkozóan fizikai képletekkel és mennyiségét tekintve mértékegységekkel fejezünk ki. Ezzel az anyagi világ minden vonatkozásában meghatározható, megérthető és nagyon egyszerű. A szellemi világ viszont végtelenül sokrétű, bonyolult és emberi értelemmel szinte felfoghatatlan a kiterjedése. Magas szintű szellemi tevékenységre való alkalmasság (intelligencia) az alapfeltétele annak, hogy az ember (az anyagból és szellemből álló isteni teremtmény) valamilyen szintre emelkedjen a szellemi világ megértésében. Az intelligencia isteni adomány az ember számára, az tanulással csiszolható, de meg nem teremthető. Optimálisan jó esetben az embert vezérlő tudat a tiszta lélek sugárzó erejének hatása alatt áll, míg a legrosszabb tudatvezérlés az aljas állati ösztönök uralmát jelenti a beteg és haldokló lélek felett. A kozmikus 8az egész világegyetemre kiterjedő) harcban, mely az isteni világosság és a sátáni sötétség között folyik, az ember fontos szerepet tölt be, ezért a harc különösen éles formája zajlik a Földön.

Az ember a jó (célszerű) és az aljas (pusztító, romboló) állati ösztöneit az anyagi világtól kapta, míg a lélek ereje isteni eredetű, ezért Isteni Erőnek nevezhetjük. A Sátánnak és a sátáni erőknek ezért minden igyekezete arra irányul, hogy az Istentől kapott erőt – mely maga a lélek – elpusztítsa. Ezért minden erejével és hatalmával arra törekszik, hogy a minden emberben meglévő, de a lélek korlátozó hatalma alá rendelt állati ösztönöket felszabadítsa és rombolásának szabad teret biztosítson. A lelket így rabszolgaként bilincsbe verve megakadályozza annak szabad kiteljesedésével megvalósuló „istengyermeki”, „istenemberi” állapot jövőbeli megvalósulását. Így korlátozza az embert az isteni szabadság megismerésében. Ez a sátáni lélekgyilkosság minden ember és minden emberi közösség legnagyobb veszedelme.

Mai világunkban soha nem tapasztalt erővel támad a Sötétség a lelkek ellen. A „Valósítsd meg önmagad!” (szabadítsd fel magadban az aljas állati ösztönöket) hirdetésétől kezdve a rock minden vállfajának (a nemi erkölcsöt romboló sátáni ütemnek) divatzenévé emelésén és a pornográfián keresztül a sátáni szekták reklámozásáig, a kábítószerek terjesztéséig minden ezt a célt szolgálja.

A politikában ez az irányzat szintén igen erőteljesen jelentkezik. A bolsevizmus, mint tömegméretű lélekgyilkolási kísérlet (mely az aljas állati ösztönök diktatórikus uralmának politikai képlete) megbukott, mert a hazugság és a gyilkos terror nem tudta a lelkeket (csak a testet) megölni, mivel a lélek úgy ölhető meg, ha az embernek lehetősége van választani az isteni és a sátáni között, és szabad akaratból a rosszat választja úgy, hogy tisztában van választásának súlyával. Ha az Isten, a szeretet, a világosság, az élet helyett a Sátánt, a gyűlöletet (vagy érzelmi sivárságot), a sötétséget és a halált (magzatgyilkosságot, háborút, természetpusztítást) választja. Ha a társadalmi béke, testvériesség helyett az egoista fogyasztói társadalom normáit választja.

Az anyagelvűség a Sötétség ideológiája, politikai alapegysége a tömeg, gazdasági alapegysége a pénz. Mindkét tényezőben a mennyiség dominál. A Sötétség harcára is ez jellemző. Villogó fények, színes nyomdatermékek, gátlástalan reklámok óriási tömege, az anyagi gazdagság (a nagy mennyiségű pénz) imádata, korlátlan erkölcstelenség tobzódása a fegyverei, mellyel az embert lélektelen fogyasztóvá, teljesítmény-géppé aljasítja. A lealjasult emberek tömeggé formált százmillióival ezek után már azt csinál, amit akar.

A tiszta lelkű, Istennel kapcsolatot tartó ember ezt képtelen elfogadni. Nem anyagellenes, mert harmóniára törekszik. Az anyaggal, a természettel, a világgal olyan egységet alkot, mely Isten tervével egyezik és lelki fejlődését szolgálja. Szeretetalapú világképe azonban arra készteti, hogy az isteni igazságok, a béke és a magasabb rendű élet védelmében irgalmat nem ismerő harcot vívjon az ellen a sátáni erő ellen, mely ezt el akarja pusztítani.

A jó emberi ösztönök befolyása alatt álló anyagelvűség már megvívta harcát az aljas állati ösztönök uralma alatt álló anyagelvűséggel szemben, és ebben a harcban alul maradt. Ez törvényszerű volt, mivel a Sötétség eszközökben nem válogatott, míg a jó oldalon állók erkölcsi okok miatt a valóban embertelen eszközöket nem alkalmazhatták. Ez a tény kérdéseket vethet fel a mi oldalunkon állók részéről is: ha abban a harcban sem tudott győzni a jobb, akkor mi, akiket még jobban korlátoz az erkölcsiségünk, hogyan is győzhetnénk?

A győzelemre – ha elég kitartóak és elszántak – az isteni Világosság lelkes híveinek nagyobb az esélyük, mint a Sátán csatlósainak. Összehasonlíthatatlanul nagyobb, mert a küzdelmet a lét más síkján és kész győzelmi programmal fogják megvívni. Míg az előző összecsapásban anyag harcolt az anyaggal, a következő, végső küzdelemben a szellemi erő – kiegészülve az isteni erővel és az alárendelt anyaggal – megsemmisítő csapást mér a magasabb küzdelmi síkra – a szellemi küzdőtérre – felemelkedni képtelen, torz és szörnyszülött sátáni erőkre.

 

Mielőtt a győzelmi program utasításait megismernénk, a szellemi fegyvertár egyik fontos elemével, a szimbólumokkal és azok erejével kell megismerkednünk.

 

 

A szimbólumok

 

A szimbólumokat egy különleges rejtjel-rendszerként kezeljük. Az intelligens, szellemileg fejlett ember ősidők óta ismeri a szimbólumokat, és azok erejét. Lényegében a szürke anyagi világ mellett ez a szimbólumokat használó szellemi világ tette elviselhetővé, magasabb rendűvé az életet. Az ember minden tettét, fejlődését, kultúráját alapvetően befolyásolta, mindig szemben állt az aljas állati ösztönök nyers uralmával. A kezdetektől kezdve szellemi harcát támogatta, bár sok esetben a Sötétség erői is alkalmazták, de mindig csak másodlagos, alárendelt jelleggel. Mivel általában a magasabb rendű fogalmakat igyekezett az ember szimbolizálni, ezért szellemi fejlődésével együtt fejlődött a szimbólumok világa is és a szimbólumokat megfejteni képes szellemi felkészültsége. Mára már szinte minden szellemi, vallási. Érzelmi fogalom kifejezhető szimbólumokkal, de ennek ellenére az ókorhoz és a középkorhoz viszonyítva nagy az általános visszaesés. Még száz éve is olyan szimbólumrendszer fogadta az idegent a legkisebb faluban is, ami mindent elmondott az azt ismerőnek.

Mivel a szimbólumok világa a szellemi-lelki világ egyik alapvető megjelenítő rendszere, az aljas állati ösztönök által vezérelt materiális erők egyik fő támadási célpontjává vált. Igyekeztek lerombolni, elfeledtetni, megsemmisíteni. Tisztában voltak veszélyességével és kiszámíthatatlan erejével. Azonban a szimbólumok genetikailag kódoltak az emberiség egy részében, így a Sötétség minden igyekezete ellenére (tömeggyilkosságok, koncentrációs-táborok, kulturális diverzió, stb.) mindig újult erővel jelentkeztek és segítették halomra dönteni a Sötétség terveit.

Nekünk magyaroknak (és a magyarságon belül a Hungarizmusnak) oly csodálatos szimbólumrendszerünk van, ami szinte egyedülálló a világon. Mivel eltitkolják és igyekeznek elfeledtetni, ezért mindenki érzi, hogy valahol egy ki nem töltött üresség van a lelkében, mely sok homályos képet tartalmaz, de eddig nem sikerült azonosítania. Azonban amint találkozik annak tiszta megjelenésével, azonnal kitisztul a kép és gazdagodik a lélek. Ezt a Sötétség erői is tudják, és ezért hamis megjelenítéssel igyekeznek a lélek mélyén élő homályos képet végkép összetörni. Ennek kivédésére csak a másik genetikai program, a rokonszenv és ellenszenv alkalmas, mely mindig és kizárólag csak az emberre irányulhat. A Sötétség sohasem tökéletes, ha a szem nem is, de a lélek meglátja a hamisságot. A magasabb rendű szimbólumok mindig a lélekhez szólnak, ezért esetünkben az alacsonyabb rendű képekkel nem foglalkozhatunk.

A legmagasabb rendű szimbólumrendszer a hitünk szimbólumrendszere. Ezen belül is kiemelkedik az Evangélium. Ez mindennek az alapja és ez az egyetlen út, mely számunkra járható.

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!” – mondotta Krisztus.

Számunkra, az isteni igazság érvényesüléséért küzdők számára valóban csak Ő lehet a követendő Út, az egyetlen Igazság és a kitejesedett Élet.

 

 

A Biblia szimbolikus üzenetei

 

Az üzeneteket nem a példabeszédek, vagy a párbeszédek tartalmazzák, hanem az események folyamata és annak összefüggései, azok láncolata. A példabeszédek fontos és alapvető erkölcsi értékeket hordoznak és az ember erkölcsi fejlődését az évezredek során megszabták. Illeszkednek az Egészhez, szerves részei az Isteni Útmutatásnak. Azonban a küzdelem programjának védőburkaiként is szerepelnek a felületes szemlélő számára, és az Ősellenség elől az idők eljöttéig eltakarták a lényeget.

 

A Biblia pontos és hosszadalmas idézésére ebben az írásban nincs lehetőség (a terjedelme akkor több kötetnyire növekedne), így a történet rövid ismertetésével és utalásokkal foglalom össze a lényeget, és csak a szimbolikus mondanivaló megértéséhez feltétlenül szükséges részeket emelem ki. Lényegében egy kulcsot adok az olvasó kezébe, mellyel elmélyedhet maga is a Biblia szimbólumrendszerének megfejtésében. Alapvető ismeretként kell minden MNA tagnak és híveinknek kezelni ezt a felszabadítási programot, mert ez az egyetlen erőforrásunk a harc sikeres megvívásához.

 

A Fény születése

 

Bibliai történet:

Augustus császár népszámlálási utasítására sokan indultak el eredeti lakóhelyük felé. Így a Szent Család is útra kelt Betlehembe. A szülés előtt álló Máriát és férjét, Józsefet senki nem fogadta be, így a város határában, egy istállóban találtak menedéket. Itt született meg Jézus, akinek születése a jövendölések miatt félelemmel töltötte el a zsidók királyát, Heródest, aki – nem tudva Jézus születésének helyét – utasítást adott a tartomány minden két évesnél fiatalabb fiúgyermekének megölésére. Angyali figyelmeztetésre azonban a Szent Család még időben útra kelt és Jézust nem tudták a gyilkosok megölni.

 

Szimbolikus üzenet:

A szeplőtelenül fogantatott Szűzanya az abszolút tisztaság szimbóluma. Teljesen mentes az embert leláncoló alapösztönök befolyásától, és így a lélek síkján, egy intellektuális kiteljesedés állapotában megszüli a Fényt, a Világ Világosságát. Az Isteni Fényt csak az abszolút tisztaság képes befogadni. Megszületéséhez nem kellenek különlegesen jó körülmények. A történet fontos eleme az, hogy a vagyonos emberek nem fogadták be a Tisztaságot, így a Fény egy piszkos istállóban jön a világra, jászolban fekszik és pásztorok köszöntik. Ez azt szimbolizálja, hogy ha eljön az idő, nem kell gazdagság, pénzügyi háttér a küzdelem megindulásához, és a szegények, a legegyszerűbb emberek köréből indul el a világ felszabadítása. Semmi jó nem jöhet a gazdagoktól!

Nem tudja a gyűlölet sem elpusztítani. Soha és sehol még nem volt olyan feneketlen a gyűlölet tombolása, mint a zsidók között Krisztus születésekor (és a mai időkben!). Egyetlen országban sem lehetett volna az újszülötteket királyi parancsra lemészárolni. Ennek szimbolikus jelentése fontos számunkra: ne törődj a gyűlölet tombolásával, ha felragyog a Fény, a gyűlölet tehetetlen. Ölni tud csak, de győzni nem.

 

Utasítás:

Élj tisztán és becsületesen, légy állandó készültségben. Keresd a Fényt!

 

 

Krisztus társadalmi helyzete

 

Bibliai történet:

József – Krisztus nevelőapja (vallásunk Munkás Szent József néven tiszteli) – és maga Krisztus is ács volt, és míg el nem jött küldetésének ideje, az egyszerű munkásemberek átlagos életét élte.

 

Szimbolikus üzenet:

Az igazságnak és a munkának szétválaszthatatlan egységet kell képeznie. Krisztus (az Út, az Igazság és az Élet) születhetett volna Rómában mint néptribun, vagy császár. Görögországban mint bölcselő, vagy akár a zsidók között mint főpap, vagy írástudó. De az a tény, hogy az emberiség legnépesebb csoportjából, az alkotó munkát végzők közül, a legemberibb emberek közül emelkedett ki, azt szimbolizálja, hogy az értékteremtő, értékmegőrző és értékvédő munkás emberek közössége és ebből a közösségből kiemelkedő különleges képességű ember alkalmas csak és kizárólag az igazság érvényesítésére. Mindig és mindenkor kemény küzdelem árán, amit a munkakerülő csőcselékkel és a dekadens, hedonista vezetőréteggel (a Sötétség két táborával) kell megvívnia. Számunkra – MNA tagok számára – ez azt is jelenti, hogy el kell különülnünk a multikultúrális, dekadens „írástudóktól”, és a hőbörgő csőcseléktől. Továbbá fontos utalás arra, hogy minden társadalmi rend értékmérője a munka megbecsülése, mert Krisztus is munkás volt.

 

Utasítás:

A tétlenség és a tunyaság csapda. Mindig tevékenykedj!

 

 

A tanítványok – A szellemi központ

 

Bibliai történet:

Krisztusnak sok tanítványa volt, de kiválasztott csak tizenkettő. Írni, olvasni sem tudó emberek, foglalkozásuk szerint halászok, vámszedők, földművesek. A kiválasztottakat Krisztus egyetlen „Jöjj, kövess engem!” felszólítással hívta meg. A kiválasztott tanítványok hitet tettek Krisztus mellett, részesei voltak küldetésének. Hatalmat adott nekik a betegek gyógyítására és ördögűzésre. Emberi hibáik ellenére (félelemből elfutottak, megtagadták Krisztust, versengtek egymással) mégis őket bízta meg Krisztus olyan feladattal, mely meghaladta az emberi erőt. „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtmények!” – szólt tanítványainak, és azok szétszéledtek és mindenhol hirdették az Igét. A tanítványok ereje a szeretet volt, egy kivételével, aki elárulta Mesterét. Ez volt az iskarióti Júdás, akiről tudta Krisztus, hogy el fogja árulni. Krisztus kereszthalála után a vigasztaló Szent Lélek, az Igazság Lelke megerősítette a tanítványokat, akik munkálkodásukkal létrehozták a ma is élő Egyházat.

 

Szimbolikus üzenet:

A tizenkét tanítvány volt a felszabadító küzdelem első szellemi központja (vezérkar). Mind a nép egyszerű gyermekei voltak, tanulatlanok, vagyontalanok. Két olyan tulajdonságuk volt, mely mindenki más elé helyezte őket. Feltétel nélkül hittek a vezetőjükben és erős bajtársi érzés (szeretet) kötötte össze közösségüket. Nem kellett hosszasan meggyőzni egyet sem, mindegyikük az első hívásra követte a Világ Világosságát. A rájuk bízott feladatot is tökéletesen végrehajtották.

Ez az üzenet egyrészt azt tartalmazza, hogy a küzdelmet vállalók első csoportja akkor eredményes, ha összetétele megfelel az Evangélium útmutatásának. Csak a feltétlen bizalom és a bajtársiasság számít. Az „írástudók” és a gazdagok teljességgel alkalmatlanok ilyen feladatra, mert tevékenységük „érdekmotivált” és jellemük – előéletük miatt – sérült. Az sem lehet egy elhivatott közösség tagja, aki nem az első szóra dönt. A tépelődőknek semmi keresnivalójuk egy ilyen közösségben. Senkit sem szabad rábeszélni a csatlakozásra, legyen az akár nélkülözhetetlen tudásúnak vagy képességűnek nevezett személy. Ha egy közösség a nehéz próbákat becsülettel kiállta, Isten felemeli őket a feladat végrehajtásához kellően megfelelő tudásszintre, és megadja azokat az eszközöket, melyek alkalmasak a feladat végrehajtásának biztosítására. Ezért nekünk sem kell elfogadnunk azokat a véleményeket, melyek szerint az MNA szellemi és gazdasági háttere nem megfelelő. Nekünk nem a mai dekadens és korcs világ elvárásainak kell megfelelnünk, hanem a számunkra (is) írt Isteni Terv előírásainak. Véleményüket figyelembe se vesszük , „menetelünk tovább, senkire sem hallgatva”, mert még akkor sincs benne egy szemernyi világosság sem, ha egyházi személyektől származik.

A Júdás-féle árulás szimbolikus üzenete a második fontos eleme ennek a programpontnak. Júdás a tanítványok között semmi olyan hátrányos elbánásban nem részesült, mely valamiféle magyarázatot adhatna árulására. Krisztus ezzel azt mutatta be, hogy az áruló függetlenül a bánásmódtól és az igazság ismeretétől, mindig elárul mindenkit. Még az Isten Fiát is, akitől mindig csak jót kapott. Az árulót nem lehet átnevelni. Számunkra ez az üzenet azt jelenti, hogy nem kell kedvezni, vagy különleges óvatossággal bánni az emberekkel, mert a jellemes kitart, az áruló pedig mindig elárul, bármivel is kedvezel neki. Az áruló megérdemli akár a legkeményebb büntetést is.

A szimbólum harmadik utalása általános jellegű. A tizenkét tanítvány az emberiség tizenkét fajtáját (a négy fő- és nyolc alfajtát) szimbolizálja. Ezekből tizenegy alkalmas az igaz emberi közösség (globális konnacionalizmus) kialakítására, abban testvéri együttműködésre. Egyedül Júdás, a soviniszta zsidó alkalmatlan minden közösségi életre. (Júdás => júdeai => zsidó.) Volt azonban a tanítványok között egy másik Júdás is, aki tökéletesen beilleszkedett a közösségbe. Ennek az a jelentése, hogy csak az elvakultan gyűlölködő zsidó a különálló, a szeretettel élő része a közösségnek.

 

Utasítás:

Légy bizalommal bajtársaid és vezetőid iránt! Az áruló mindig elkövet valamilyen hibát. Figyelj!

 

 

Krisztus és a tömeg

 

Bibliai történet:

Krisztus sokszor szólt a zsidókhoz mint tömeghez. Sok csodát művelt előttük, halottakat támasztott fel, leprásokat gyógyított meg, vakoknak adta vissza a látásukat. Ennek ellenére elutasították, mert korholta őket bűneik miatt, és önvizsgálatra szólította fel a bűnösöket. Sokan gyűlölték és többször meg akarták ölni. Tapasztalva a tömeg korlátoltságát és bűnösségét, súlyos szavakkal illette a tömeget. „Gonosz és hűtlen nemzedék!”; „Vipera fajzata!”; „A ti atyátok a Sátán, és atyátok kívánságát akarjátok követni! Gyilkos az kezdet óta.”; „Jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók!”; „Jaj nektek, vak vezetők!” és sok hasonló kifejezést használt beszédeiben. Két esetben tisztította meg a templomot a kereskedőktől, üzletelőktől, felborítva asztalaikat, szétszórva a pénzváltók pénzét, s így kiáltott fel: „(A templom) az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek!” Nem fogadta el a tömeg hódolatát jeruzsálemi bevonulásakor sem, mert tudta, ugyanezek fogják követelni megfeszítését. Krisztus szakított a néppel és azok vezetőivel.

 

Szimbolikus üzenet:

Az a tény, hogy Krisztus – ellentétben a sátáni demagógokkal – soha nem akarta a tömeget – mint lélektelen masszát – megnyerni, a legfontosabb szimbolikus üzenet számunkra. A tömeg végül mindig az aljas, állati ösztönök befolyása alá kerül, csak rombolásra és gyilkosságokra alkalmas. A szervezett sokaság nem tömeg, mert egy közös rendezőelv alapján összeállt embereket a közös érdek, vagy cél vezérli. Ezért egy esküvőn nincs tömeg, hanem násznép, a sportstadionban szurkolók, a hadseregben katonák, a pártgyűlésen párttagok. A tömeg az anarchia kezdete. A Sötétség oldalán állókat, a hazugokat többek között arról lehet felismerni, hogy úgy udvarolnak a tömegnek, mint egy ribancnak. Krisztus a tömeg minden hibáját bemutatja a bibliai történések során.

A tömeg, ha erőt tapasztal, végtelenül gyáva. Mikor Krisztus a templomban rendet csinált, senki sem mert vele ellenkezni. Igaz ugyan, hogy majdnem kétméteres, tökéletes testi felépítésű óriás volt, de magányos.

A tömegnek soha nincs véleménye, csak indulatai. A tömegre nem lehet építeni, mert nem állhatatos és az alapvető értékeket nem is ismeri. A bibliai események ezt nagyon tisztán megmutatják. Krisztus jeruzsálemi bevonulásakor a tömeg pálmaágakat, ruhákat terített az útra és hozsannát énekelt. Rövid idő múlva ugyanezek kiáltották Pilátusnak: „Feszítsd meg! Vére rajtunk és a mi fiainkon!” Ennél jobb példa nincs a tömeg állhatatlanságának bemutatására.

A tömeg buta. Képtelen felfogni az igazságot, mely lényegében mindig egyszerű. Mivel érzelmileg befolyásolható, ezért az észérvekre érzéketlen. Krisztus soha nem is akarta szellemi síkon megközelíteni a tömeget és a tanítványait is óvta ettől: „Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket.” Ezt a tömeget csak provokálni lehet, mégpedig azon a vonalon, melyben valamiféle közös nevezővel rendelkezik. Ezért a „szemet szemért” alapelven álló zsidóság megdöbbenve hallgatta a megbocsátás tanait. A „Ha megütik jobb orcádat, tartsd oda a balt is!” elv alapjaiban rengette meg az évezredek alatt megkövült zsidó világképet. Olymértékű volt a felháborodásuk, hogy még azt a jó hatást is, melyet a csodatételek váltottak ki, közömbösítette. A szeretet hirdetése gyűlöletet váltott ki, mely végül istengyilkossághoz vezetett.

Szimbolikus jelentése ennek az eseménysorozatnak az, hogy a tömeg a szép, a tiszta és felemelő dolgokra csak a lényegéből fakadó gyűlölettel tud válaszolni. Azt viszont, aki a gyűlölet tanait hirdeti előttük, felmagasztalják, és kritika nélkül követik. A tömeg mindig a Sötétség oldalán áll. Tömeg az értékvesztett emberek sokasága.

Fontos annak az ismerete, hogy a tömeg mindenhol egyforma. Viselkedési normái teljesen azonosak. Mi a tömegre nem építhetünk, lakossági fórumok, tömeggyűlések, tüntetések nem tartoznak eszköztárunkba. Mindig egy magasabb értékrend alapján szervezett emberi közösségben gondolkodjunk, mely a szervezetlen tömeg ellentéte. Hazai vonatkozásban kereszténységben, magyarságban, munkásokban. Olyanokban, akik tudják, milyen kötelezettségekkel jár és mit jelent kereszténynek, magyarnak, munkásnak lenni.

 

Utasítás:

Keresd és építsd a közösséget, került a tömeget!

 

 

Krisztus és az ember

 

Bibliai történet:

Krisztus bejárt minden várost és falut, tanított és hirdette országának örömhírét. Meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.”

 

Szimbolikus üzenet:

A mai politikusokkal ellentétben – akik mindig a tömegek kegyeit keresik és elutasítják az embert – Krisztus végtelen megértéssel és szeretettel fordult az egyszerű ember felé. Ahogy elítélte a tömeget, a gazdagokat, az írástudókat és a farizeusokat, úgy emelte fel az embert, a társadalom peremére szorítottakat, a szegényeket, a kiszolgáltatottakat. Az egyén elbírálásánál egyetlen szempont játszott szerepet: a hit. Ez a szimbólum azt jelenti, hogy pártok és politikai szervezetek létrehozása helyett az embert és azok közösségét kell minden tevékenységünk középpontjába helyezni. Ez teremti meg azt az erkölcsi hátteret, melyből az a mítosz születik, mely a győzelem alapja. Ebből eredően tehát az MNA-t nem mozgalmárokból, párttagokból, befolyásos, vagy gazdag támogatókból, és hierarchikus pártszisztéma szerint, hanem tiszta és becsületes emberekből, testvéri közösségként kell felépíteni. Egyetlen elvárás csak az lehet, hogy azonosulni tudjon erkölcsi és szellemi alapelveinkkel. Az ilyen közösség olyan erős, hogy azt felszámolni lehetetlen.

Ha a közösség kialakult, akkor minden erejével az emberek felé kell fordulnia, mert ma is épp oly „elcsigázottak és kimerültek” mint Krisztus idejében. Az ember (mint egyén) vágyik a tiszta közösségre, a szeretetre, az igazságra. Amint ezeket az értékeket felmutatjuk, felénk fordulnak, híveink lesznek. A Sötétség ezért akar minket megsemmisíteni és helyünket egy hamis képpel kitölteni. Ezt a „szabálytalan előzést” csak úgy tudja végrehajtani, ha beépül közösségünkbe. A sötét erők éltető eleme az ember rossz hajlama, mely szervezeti kereteken belül a „hierarchiában” nyilvánul meg. Ahol nincs hierarchia, ott a Sötétség tehetetlen. Ezért az MNA sohasem építhet ki hierarchikus rendszert, hanem mindig bajtársi sorsközösségként kell működnie. Ezért szervezetünk nem piramis jellegű, ahol a legfőbb vezető egyedül uralkodik, hanem olyan, mint az atom szerkezete.

 

 

„Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot!”

 

Bibliai történet:

Krisztus és tanítványai élesen elítélték a képmutató, hazug társadalmi vezetőréteget és nem tartották be a zsidók minden vallási törvényét. Több esetben keményen felléptek a farizeusok ellen is, akik a Törvény maradéktalan betartásának hívei voltak. Ez megosztotta a zsidókat és éles vitákat váltott ki. Mivel Krisztus ezekben a nyilvános vitákban rendre megcáfolta az ellene fellépőket, gyűlölettel üldözni kezdték, és megölésére törekedtek. Tanítványai és hívei félelemmel vették körül, mert úgy érezték, hogy a mindig szelíd Krisztus védtelen a gyűlölködőkkel szemben. Krisztus azonban nagyon keményen és céltudatosan lépett fel minden esetben, amikor a helyzet úgy kívánta. Az erejükben bízó farizeusoknak fenyegetően mondotta: „Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van. De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverzetét, melyben bízott és a zsákmányt elosztja. Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszóratik!” Tanítványainak tudtára adta, hogy nem békét, hanem kardot hozott a földre, és amerre járnak, gyűlölet kíséri majd útjukat. Azonban óvta őket a fegyveres küzdelemtől (tanítványai fegyvert viseltek) és mikor Péter kardot rántott védelmére, így szólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.” Ez nem a jogos önvédelem ellenzése volt részéről, hanem az erőviszonyok figyelembevétele.

A tanítványok gyakran megdöbbentek, látván, hogy Krisztus egyre elszántabban harcol minden ellen, ami hatalmat, jólétet jelent a zsidók szemében – sőt támadja a tudomány, a törvény és a vallás képviselőit is. Ebből megértették, hogy a küzdelmet szellemi síkon kell megvívniuk, és legerősebb fegyverük a hit.

 

Szimbolikus üzenet:

A küzdelem két módjának, a fizikai és a szellemi küzdelemnek szimbolikus összehasonlítására ad lehetőséget a Bibliának ez a része. A történelemben eddig számtalan esetben akarták fegyverrel megvalósítani a „világbirodalmat”. Minden kísérlet hosszabb-rövidebb fennállás után összeomlott fegyver által, vagy fegyverrel elkövetett bűnei miatt. Ez törvényszerű és vonatkozik minden mai „birodalomra” is. Az Egyház viszont kétezer éve él, holott nincs fegyveres ereje. Ez az emberiség történelmében egyedülálló tény. A hit és az erkölcsi fölény a legveszélyesebb fegyver! A Sötétség erői arra törekszenek, hogy a Világosság híveit még a teljes kibontakozásuk előtt fegyveres küzdelemre kényszerítsék. Ezzel a Sötétség a folyamataiba bevonva, materiális síkon akarják elérni a győzelmet. A Sötétség a végsőkig provokál, hazudik, gyilkol annak érdekében, hogy ez a terve megvalósulhasson. Tudja, hogy csak így érhet el eredményt, mert a szellemi síkon vívott harcban az erős erkölcsű, érett értelmű, küzdelemre vágyó krisztusi ember ellen már nincs semmi esélye.

 

Bibliai történet:

Krisztus megátkozott több bűnös várost, amelyek közül Jeruzsálem az ókor egyik legerősebb erődvárosa volt. Mikor azt mondotta Jeruzsálem temploma előtt, „Nem mrad itt kő kövön, melyet egy emberöltőn belül le ne rontatnék!”, még tanítványai is képletes beszédnek gondolták addig, amíg pontosan nem közölte velük a szörnyű vég jeleit. Harmincöt ével később megjelentek a római légiók, és 70-ben Titus légiói hosszantartó, borzalmas ostrom után – melyben egymillió zsidó halt meg (egy részüket hadifogolyként a rómaiak keresztre feszítették) – elfoglalták a várost, és teljesen lerombolták. Az életben maradt százezer zsidót eladták rabszolgának. A többi megátkozott város is mind elpusztult, és Izrael megszűnt létezni.

 

Szimbolikus üzenet:

A tanítványok és Krisztus hívei még akkor sem tudták volna fegyverrel megbüntetni a zsidókat, ha a kor legjobban felszerelt és kiképzett katonái lettek volna. Ezt a szörnyű büntetést, melyben irgalom nélkül mindenkit lemészároltak, az Isten mérte bűneik miatt a zsidókra. Azóta is minden sátáni hatalom hasonlóan végezte és fogja végezni. Azt viszont, hogy egy hatalom mennyire sátáni, úgy méri fel Isten, hogy igaz embereket küld munkálkodni és azok elfogadásából, vagy üldözéséből biztos választ kap erre a kérdésre. Ezért vannak minden időben és mindenhol igazak, akiket Isten kiválasztott erre a feladatra, és akik vállalják is ezt a küldetést. Itt és most mi vállaltuk ezt a küldetést – mi vagyunk Isten eszközei. A mi küldetésünk következtében emeli fel, vagy átkozza el Isten Hazánkat és népünket, vagy Hazánk és népünk ellenségeit. Tehát a végső harc előtt nekünk meg kell vívnunk az erkölcsi küzdelmet, mely ha győz, az ember felszabadul a lelki rabszolgaságból és megindul a csodálatos jövő felé. Ha az erkölcstelenség, a Sötétség, az elutasítás Szelleme (a Sátán) kerekedik felül, akkor biztosan bekövetkezik a szörnyű vég. Mert Isten mindig keményen büntet!

 

Utasítás:

A harcban ne a gyűlölet, hanem a hit vezéreljen!

 

 

Istengyilkosság

 

Bibliai történet:

A zsidók elfogták Jézust és a római helytartó elé vitték, hogy az kimondja rá a halálos ítéletet. Pilátus kihallgatta őt és bűntelennek találta. A tömeg azonban követelte megfeszítését. Pilátus a tömeg előtt megmosva kezeit így szólt: „Én ártatlan vagyok ennek az igaznak a vérétől!” A tömeg azonban tovább üvöltötte: „Az ő vére rajtunk és a mi gyermekeinken!” Pilátus nem akarta Krisztust kivégeztetni, ezért a húsvéti ünnepek hagyományaira hivatkozva egy rab elbocsátásaként le akarta engedni, de a tömeg a rablógyilkos Barabás szabadon bocsátását választotta. A zsidó vezetők szintén halálra ítélték Krisztust és Pilátust megfenyegették, hogy bevádolják a császárnál. Erre ő kiadta nekik, és azok keresztre feszítették.

 

Szimbolikus üzenet:

Az aljas sátáni propaganda által fölkorbácsolt indulatok vezérelte tömeg (és az egyén is!) a legszörnyűbb bűnök elkövetésére képes. Tudatosan meg akarja ölni Istent. Ennél nagyobb bűn elképzelhetetlen. A szimbolikus üzenet lényege: a kollektív istengyilkosság az emberiség öngyilkossága. Ha valaki megöli magában az Istent, saját magát is megölte.

Ez a Sötétség végső célja, ezt bizonyítja Krisztus keresztre feszítése. Minden bűn, melyet az élet, az igazság és a szeretet ellen követ el a tévelygő ember, egy újabb „Feszítsd meg!” kiáltás. A magzatgyilkosságok, a történelemhamisítás, a gyűlölet terjesztése, az igazság üldözése, megalkuvás a Sötétséggel és az árulás mind egy-egy „Keresztre vele!”, mely lényegében a saját lelkünk megfeszítésére irányul.

Ha ez a sátáni cél bekövetkezik, az ember lelki és fizikai rabszolgasága visszafordíthatatlanná válik. Ezek után minden választási lehetőség esetén a rosszat választja (a rablógyilkos Barabást). Ez lényegében a halál igenlése, mert az isteni büntetés oly kemény, ami kizárja a túlélés minden lehetőségét. A magzatgyilkosságok óriása száma, a termonukleáris katasztrófák bekövetkezése, az AIDS rohamos terjedése, a polgárháborúk és a környezetszennyezés mind a kollektív öngyilkosság előjelei (a római légiók felvonulása Jeruzsálem ellen).

Ennek megakadályozása a krisztusi ember (a szabadságharcos lélek) feladata. Ez a mi küldetésünk! Elsősorban akadályozni a Sötétség térnyerését, menteni az esendő embert, és végül beteljesíteni az ítéletet. Milyenek a győzelmi esélyeink ebben az ellenállási és felszabadítási küzdelemben? A legjobbak! Ezt bővebben a „Feltámadás és győzelem” fejezetben ismertetem, de előtte egy fontos alapelvről, a bajtársiasságról szóló, már nem is szimbolikus, hanem nyílt bibliai üzenetet kell megismernünk.

 

 

 

Bajtársiasság

 

Bibliai történet:

Krisztus közvetlenül elfogatása előtt egybehívta tanítványait, és beszédet intézett hozzájuk. Ebben mindent közölt velük, ami fontos volt a jövőre nézve. Beszélt nekik a rövidesen bekövetkező haláláról, a feltámadásról, a Szent Lélek erejéről, az üldözésekről, a harcról és a végső győzelemről. Végső parancsként a következőt mondotta nekik: „Szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.

 

Üzenet:

Krisztus utolsó parancsa teljesen világos és egyértelmű volt. Ez a bajtársiasság, a testvériesség parancsa. Talán azért közölte ezt tanítványaival utoljára, mert ennek a legnehezebb megfelelni. Kellett az a három év, amit együtt töltöttek ennek a parancsnak a megértéséhez és maradéktalan teljesítéséhez. Ebben a parancsban minden benne foglaltatik, amit eddig tanultak Krisztustól.

Mi is a bajtársiasság, a testvériesség? Erre az egyszerűnek tűnő kérdésre nem könnyű a válasz. A szeretet és a jellem közösségi megnyilatkozását nevezzük bajtársiasságnak, testvériességnek. A szeretet a legmagasabb fokú erkölcsi rézelem, míg a jellem a legmagasabb erkölcsi elveknek megfelelő szilárd és következetes akarat és cselekvési készség. Ha az ember eljut érzelmi és akarati fejlődésének arra a fokára, mikor tetteit a bajtársiasság motiválja, lényegében eljutott a lehető legmagasabb fokra. Egész emberré vált. Ebben az állapotában a közösségért cselekvés elsődlegessége és az áldozathozatal – bármilyen nagy is az – természetes tett.

Az MNA bajtársi sorsközösség. A szeretet és a jellem az összetartó erőnk. A szeretet átterjedvén a kisebb közösségekről a nagyobb közösségekre (nép, nemzet, haza, emberiség) a jellem megerősödésével párhuzamosan a magasabb rendű erkölcsi értékekért a legnagyobb áldozat – az életáldozat – vállalására is fölkészítve olyan Erőt jelent, mely képes a Sötétség ellenünk irányuló tevékenységét megtörni, a végső küzdelmet Isten oldalán megnyerni, és az erkölcsileg helyes társadalmi rendet kikényszeríteni.

A magas erkölcsi szinten álló bajtársi közösség ereje megközelíti az isteni erőt. Ezért igyekszik a sátáni Sötétség a testvéri, bajtársi közösségeket még „csírájában elfojtani”. Ha ezen kísérlete sikertelen, beépüléssel (iskarióti Júdás), megvásárlással (kísértés), megfélemlítéssel igyekszik zavarokat támasztani. Mindez azonban csak tovább erősíti a magas erkölcsiségű közösségeket, míg a gyengébbek megtörnek ebben a szellemi és fizikai próbatételben.

A mártírok szerepe sem választható el a bajtársiasság szellemétől. Krisztus egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy a szeretet legnagyobb megnyilvánulása a mártírium vállalása. A mártírok véréből ezerszeres új hajtás sarjad, és az igazságért harcba száll. A hősi halál vállalása is mártírium csakúgy, mint a vér- és életáldozat vállalása. Mikor a bajtársi közösség eljut arra a szintre, hogy minden egyes tagja kész a mártíriumra, vagy a hősi halálra, befejeződött a közösség felkészülése és megkezdheti társadalmi küzdelmét a tiszta erkölcs győzelméért.

Az MNA bajtársi sorsközössége vállalja ezt a szellemiséget, készül arra a küzdelemre, melyre erkölcsi világképe készteti.

 

 

Feltámadás és győzelem: a Kereszt diadala

 

Bibliai történet:

„Ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” – mondta Krisztus tanítványainak, mikor közeli megfeszítéséről beszélt nekik.  Mikor a kereszten függött, a zsidók és vezetőik fenékig élvezték a kielégített gyűlölet aljas örömét, gúnyolták, gyalázták. A római légió centúriója, a katonák parancsnoka, aki végig ott állt szemben a kereszttel, Krisztus halála után megrendülten így szólt:

„Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

A pogány százados az első, aki megnyitja a lelkét az Igazságnak, és míg a csőcselék üvöltözve őrjöng, ő nyíltan hirdeti Krisztus istenségét.

 

Üzenet:

A gyűlölet örömünnepet, győzelmi ünnepet ül. A sátáni tömeg és aljas vezetői azt hiszik, hogy győztek, hogy megölték Istent, és már nincs, aki bűneikért felelősségre vonhatná őket. Úgy vélik, visszaállították az eredeti állapotot és minden folyik tovább, mint annak előtte. Még nem fogták fel: most vesztettek el mindent. Olyan folyamatot indítottak el, melyet többé nem tudtak befolyásolni, és amely elsőként őket semmisítette meg. Az ünneplők és minden gyermekük (akikre Krisztus vérét lehívták) egytől egyig a római légionáriusok kardcsapásaitól, vagy keresztjein végezték bűnös életüket.

A bűn fiai azóta többször ültek győzelmi ünnepet, melyet mindig, mikor eljött az ideje, szörnyű megtorlás követett. Most is ünnepel a Sötétség, azt gondolja, végre övé a világ. Újra keresztre feszítette az igazságot, a szeretetet és üldözi az életet. Azt gondolja, sikerült végérvényesen kioltania a Világosságot és eljött az örökös Sötétség győzelme.

Most vesztettek el mindent, de ezúttal véglegesen. Most egyszerre jön el a megtorlás ideje és az erkölcsi szabadságharc győzelme. Minden összeomlik, amiben bíznak, amitől hatalmuk fenntartását remélik. Szimbolikus a római százados megtérése, mely az erőnek a Sötétségtől való elfordulását jelzi. Számtalan helyen szinte egy időben indulnak meg tiszta erkölcsi mozgalmak, mindenki elfordul tőlük mint a bűn a képviselőitől, hazugságaikra senki sem lesz többé kíváncsi, és bekövetkezik a Világ Világosságának világméretű győzelme, mely számukra a vég.

Krisztus feltámadása és Egyházának (a keresztények közösségének) lassú, de feltartóztathatatlan erősödése mindenki előtt bizonyítja Isten erejét és a szeretet, az igazság és az élet elpusztíthatatlanságát. Mint emberi közösségnek, nekünk is választanunk kellett és választottunk. Mi Istennel vagyunk és reméljük, Ő is velünk van.

 

Ez a Biblia üzenete!

 

 

Utószó

 

Az Isteni Terv fontos elem volt az igazság változatlan megőrzése évezredeken keresztül. Isten ismeri teremtményét, jól tudja, hogy mennyire önző, gőgös és hiú, és ezért ezeket a tulajdonságait is tervének szolgálatába állította. Tudta azt is, hogy Egyházának kialakul majd a hierarchiája, melynek tagjai jólétben, hatalomban és földi dicsfényben élve biztosítani fogják fennmaradását annak, aminek ezt köszönhetik. Méghozzá változatlanul, dogmává minősítve. Úgy vigyázták és őrizték a hierarchia tagjai, mint a konzervdoboz a tartalmát. Egységet képeztek vele, miközben emberi hibáik lassan bearanyozták, központba állították a tartalmat őrző konzervdobozt. Így maradt fenn napjainkig eredeti formájában az Evangélium.

Az őrzők szerepe igen fontos volt, de megkapták érte a bért. Ezért nem akarják tudomásul venni, hogy eljött az ideje annak, hogy a tartalom működni kezdjen, és az ő szerepük véget érjen. Mert ha a konzerv doboza felbontásra kerül, tovább már semmi szerepe, csak a változatlan formában megőrzött tartalom a fontos.

Viszont óriási feladat hárul Isten azon eszközeire, akiknek kötelességük és Istentől kapott feladatuk a tartalom szétosztása az igazságra szomjazó emberek között.

 

Ennek a kis füzetnek a megírásakor figyelembe kellett vennem anyagi lehetőségeinket, híveink előképzettségét és olvasási kedvét. Mindennek ellenére remélem sikerült elindítani lelkükben azokat a folyamatokat, melyek alkalmassá teszik az MNA híveit a küzdelem további folytatására és a győzelem kivívására.

 

 

Győr, 1997. november